Ez a hét nem tartogatott, és nem is tartogat sok meglepetést. Pénteken két tárgyból is írunk tesztet, és mivel az előző elég siralmasan sikerült, komolyan tanulunk rá. Illetve tanulva az előző tesztből, megkértük a Professzort, hogy használhassunk szótárat, amibe belement. A probléma csak az lehet már, hogy rövid amerikai egyetemi pályafutásom alatt nem egy szóba botlottam, amit nem ismert egy szótár sem, szóval körbeírás, szinoníma és társai maradtak. Amit a telefonomon lévő korlátozott szószámú és csak angol-magyar üzemmódú szótár nem tud...szóval kíváncsian nézek a péntek elébe, ha nagyon rossznak ítélem a helyzetet rendelek egy angol-magyar és magyar-angol hiperszuper szótárat. Addig is, ha valaki tud neten online található vagy letölthető szótárat, vagy Nokia telefonra tehető szótárat (az alapizén kívül), ami magyar-angol fordításra is képes, és nem ilyen korlátozott a tudása, az kérem szépen ossza meg velem minél hamarabb.
Hétvégére van még egy házi feladatunk, és olyan rendes és ügyes voltam, hogy az Othellót már teljesen elolvastam, bár csak az első két felvonást kellett eddig, és azt a holnapi tesztre újra olvastam.
Rájöttem, hogy kevesebb alvással is beéri a szervezetem, mint én azt eddig gondoltam volna, és csak kicsit vagyok morcosabb, mint egyébként lennék.
Felfedezés, hogy a homlokomra van írva, hogy nem vagyok amerikai (aminek azért örülök kicsit, mind magasság, mind testsúly és testfelépítés tekintetében :D). Történt ugyanis hogy eszegetem a fagyimat, mikor is emberke kiabál valamit, meg még mindig kiabál, meg még mindig. Egy idő után odanéztem mi a fene baja lehet, mire rájöttem hogy nekem beszél a másik asztaltól, hogy honnan jöttem. Ja mondom, hát Magyarországról. Ő azon emberek közé tartozik, akinek lövése sincs hogy hol van az ország, mert kellemes meglepetésemre sokan tudják. Megkérdezte milyen messze van, mondom olyan 6500 km. ÁÁÁ ő ezt nem tudja, hány mérföld, mondom tudom is én. Mert egy dolog, hogy 1 mérföld 1,6 km, a mérföldet megszorzom másféllel (az még fejben is megy) és hozzáadok még egy kicsit. A technikámat már Szilvi is megkérdőjelezte, mondván a "kicsit" eléggé tág, de olyan sokat még nem tévedtem. De visszafele váltani már nehezebb. Szóval miután a fél kávézó sem tudta megoldani a rejtvényt, boldog tudatlanságban hagytam amerikai barátunkat.
Illetve lassan bele kell nyugodnom, hogy a tulipánom végképp feladta a küzdelmet az amerikai klímával, ugyanis nem hajlandó semmit sem csinálni. Hiába locsolgatom és szurkolunk neki, semmi. Két hete halvány remény csillant, ugyanis a hagyma csúcsának a közepén, mintha megjelent volna valami zöld hajtásféle, de azóta is ugyanolyan. Szóval az vagy ott volt, vagy csak annyira látni szerettem volna valami változást, hogy a vágyaimat kivetítettem a tulipánra. De a tulipánt hidegen hagyja hogy szeretnék virágot a szobába :S
Következő napjaim a változatosság kedvéért tulipánozással és tanulással fognak telni :D Ja és mókusokkal. Tele van a campus, meg a többiek mondták, hogy a huntingtoni is mókusokkal. És tök barátságosak, jönnek-mennek, Szilvi meg hetek óta próbálja őket lefényképezni.
