Ajánlom Valakinek :D
Szóval a biztonság… Itt elég komolyan veszik a dolgot, már-már túlságon komolyan, sőt nevetségesen komolyan…
Az addig rendben van, hogy a kollégiumhoz kártyás beléptető rendszer van, de mikor a biztonsági dolgokért felelős bácsika elkezdett a helyzet súlyosságáról beszélni, miszerint meg ne fogjuk valakinek az ajtót, mert nem tudhatjuk, hogy valóban lakó-e, vagy csak egy besurranó tolvaj tökéletes egyetemi egyenruhában a zokni-papucs összeállításban (erről később bővebben…), az órarendjét lobogtatva, akkor a számat elhagyta egy halovány mosoly.
Mikor ugyanez a bácsika tovább folytatta, és kiosztotta névjegykártyáját, amit vész esetén éjjel-nappal hívhatunk, egy másik kártyát amin az egyetemi segélyhívó szám van, akkor a komolyságom kezdett alábbhagyni.
Mikor 10 percen át ecsetelte annak a fontosságát, hogy bezárjuk az ajtónkat, (ezt otthon elintézik egy „ha olyan hülye és életképtelen vagy, hogy nyitva hagyod az ajtódat, vess magadra hogy elviszik a cuccodat” mondattal, szerintem itt-ott jogosa), akkor a komolyságom elszállt. Egyetemisták vagyunk, és nem óvodások, szerintem mindenkinek eljut az információ, hogy kulcs és zár, és be kell zárni.
Aztán a végső csapás, amikor azt mondta a bácsika, hogy ha valaki nem szimpatikus, kényelmetlenül érezzük magunkat mellette, nyugodtan jelentsük és ellenőrzik. Hát erre nem igazán tudok mit reagálni, ez a „csúnyán nézett rám” kategória.
Biztonsági, vagy mittudomén milyen okokból, de az egyetem ezermillió kilóméterre épült mindentől, annyira kívül esik minden, hogy bolt is fél óra sétára van, ami ilyenkor nem esik nehezünkre, de mínusz 10 fokban, nem nagyon fogok örülni a dolognak. Tömegközlekedés nulla, de még biciklis vagy gyalogos sincs az utcákon, csak és kizárólag autó. Van egyetemi járat páratlan napokon a városba, páros napokon a Walmartba, és oszd be magadnak. Ja, és természetesen este 9-kor visszaindul az utolsó.
Hétköznapokon 10-től „quiet-hours”, azt éppen nem ellenőri senki, hogy a villanyokat lekapcsoltuk-e akkorra, hétvégén éjfélkor van pizsi-osztás. Ezt olyannyira betartják, hogy a héten a gólyák beköltözésének örömére zenés-táncos összejöveteleket tartottak, de még éjfél előtt lekapcsolták a zenét, és ment mindenki aludni, ami azért nem esett rosszul, mert minden behallatszik, és elég fáradtak voltunk az idő eltolódás miatt.
Puhatolóztunk hétvégi szórakozási lehetőségeket illetően, majd a lány, aki segít nekünk eligazodni az egyetemi életben, és segít ebben-abban, hatalmas szemekkel közölte, hogy itt nincs buli, a városban sincs. A kérdésre hogy mit csinálnak hétvégente, megvonta a vállát, és mondta hogy tanulnak, dolgoznak (szigorúan csak az egyetemen, mert egyetemen kívül dolgozni veszélyes… ezt is mondták, nem én találtam ki), és egyetemi sportmeccseket néznek.
Hihetetlen érdekes és nagyon zárt világ ez. Annyira kontrollálják, hogy a külvilágból mi jöhet be, és mi nem, hogy fogalmam sincs az innen kikerülő diákok mennyire életképesek abban a bizonyos nagybetűs életben, ha még egyetem alatt is a bolt kapujáig és vissza is egyetemi autóval viszik őket.
Nagyon vigyáznak a diákokra, a tanárok stílusa is teljesen más, sokkal „szájbarágósabb”. Először csak azt hittem, hogy velünk, cserediákokkal ilyen megértőek és aranyosak, és beszélnek szépen lassan, és ha látják az értetlenséget, ismétlik meg megint, de itt mindenkivel ilyenek. Sokkal kevésbé érzem magam felnőttnek, mint otthon.
Nagyon más rendszer ez, és az egyetem maga nekem nagyon el van szigetelve a külvilágtól, egyetemi ú.n. „shuttel bus” nélkül, esélytelen eljutni akárhova is. És mivel a buszok még nem járnak rendszeresen, majd talán holnaptól, így még mindig nem tudtam vezetékes telefont venni. Majd talán holnap…
Egy gondolat erejéig még nem végeztünk a szabályokkal, csütörtök este lesz az emeleten egy gyűlés, amin a részvétel kötelező, ott ismertetik majd az újabb házszabályokat a hangoskodásról, buliról (ami nem lehet), alkohol fogyasztásról (ami szintén tilos), saját WIFI-ről (ami megengedhetetlen)...
Szóval a hollywoodi filmek nem egészen valóságos képet mutatnak az egyetemi világról.
