Ezek után egy elég hosszú séta következett a már zuhogó és jéghideg esőben (még esőkabát, esernyő és minden alatt is elég hideg volt) a Jefferson emlékműhöz, ami ráadásul víz mellett volt, magaslaton, és csak úgy süvített a szél. Nagyon szép volt a látvány, a zuhogó esőtől talán még szebb, mint egy kellemesebb éjszaka, olyan amit nagyon, nagyon sokáig el tudna nézegetni az ember. Az illúziókeltés
nagyon jól megy a világ ezen részén.
Majd kotriztunk vissza a hotelbe, ahova 25 perc szakadó esőben való gyaloglás után meg is érkeztünk, és a biztonsági őr csak azért nem tett ki minket rögtön, mert lóbáltam a belépőkártyánkat, hogy minél hamarabb fent lehessünk a szobában. Az előző esti fürdőruha ismét jó szolgálatot tett, teleengedtük a kádat forró vízzel, és Szilvivel egy órát melegedtünk és vacsoráztunk a vízben ülve, és olvasztottuk ki a hűtőben megfagyott almát, salátát meg szendvicset… A cipőnk másnap reggelre sem száradt meg, szóval papucsban battyogtunk a kocsiig, és úgy jöttünk haza, szerencsére az amcsik tényleg olyan trógerül tudnak felöltözni, hogy fel sem tűnt hogy a pihenőknél mi papucsban vagyunk, csak a fejünk égett a zokni-papucs kombináció gondolatára. Kellemesen elfáradva, de néhány hétre elegendő élménnyel tértünk haza, és néztünk az újabb „izgalmas” hetek elé.
Saját képek a zuhogó eső és a hideg miatt nem készültek, neten keresgéltem egy kis illusztrációt.
