Kollégiumi napom második, amerikai tartózkodásom harmadik napján, gondoltam végre hozzáfogok az íráshoz. Van mit elmesélni, kinek-kinek írtam már sokat, de a fáradtság, időeltolódás, illetve időhiány miatt nem sikerült még részletesebb beszámolót írni. Na meg nekem is jó lesz, kicsit áttekinteni az elmúlt néhány napot :)

Ferihegyi indulás, prágai átszállás után, New York felé vettük, vagyis a pilóta vette az irányt. A 9 órás út nem tűnt olyan hosszúnak, sem olyan vészesnek, mint gondoltam, habár a gyereksírás egész úton, a kitört kerekű bőrönd, és a hollandiai repüléssel párosuló hányinger gondolata nem nyugtatott meg, de kibírtuk! :D

Menet közben ki kellett töltenünk papírt, hogy van-e vámolni valónk, virágmagunk vagy húskészítmény nálunk. A prágai reptéren "komoly" biztonsági kérdéseket tettek fel: "Található-e kompromittáló újságcikk nálam" (gondoltam a Glamour nem számít :), "Kaptam-e valakitől valamit az út előtt" és hasonlók.

Amerikába való landolásunk után, első lépés a vízumellenőrzés, ami cseppet sem volt félelmetes. Az emberke mikor meglátta a vezetéknevem nagyot nézett, majd megkért hogy ejtsem ki. A következőkben megtárgyaltuk, hogy milyen jó nekem, mert tök jól hangzik, meg mondtam neki hogy különleges is otthon, majd a névtáblájára mutatva mondta, hogy a Perez az sajnos nem az.

Ekkor már sejtettem, hogy a smúzolás nagyon megy az amcsiknak. Vad idegen emberkék, recepciós vagy a bolti pénztáros képesek végigdumálni édes kis semmiségekről az időt. Közben meg csak azon gondolkoztam, hogy haladjunk már, mindjárt állva elalszok. Kedves gesztus amúgy, csak kicsit felszínes és értelmetlen.

New Yorkban alvással töltött éjszaka alatt nem sok minden történt. Kivéve apró kiborulásomat a fáradtság, az utazás, és sok egyéb amúgy hülyeség, de most elég érzékenyen érintő dolog miatt. Köszönöm a kishugomnak és még Valakinek a msnes éjszakai beszélgetést.

A koliba való másnap délelőtti megérkezésünk zökkenőmentes volt. Kedves lány várt táblácskával a reptéren, ahonnan szuper kis autóval (kedves Sógor, ha olvasod, nem, nem tudom milyen autó, de hatalmas, szürke, 7 személyes, és nagyon szép) szállítottak minket a város széli, elszeparált Campusra.

Itt levegővételnyi időnk nem maradt, beléptetőkártya készítése újabb sztárfotóval, szerződés aláírás, és szoba elfoglalása várt ránk. Innen már kevésbé zökkenőmentesen...