Leginkább így tudnám jellemezni az elmúlt egy hónapot.
A kezdeti intézkedések után megkezdődött a tanítás, és ha lenne is hova menni sem biztos hogy annyira mehetnékem lenne, tekintve hogy annyi dolgom van, hogy itt 2 óra van hajnalban, amikor van időm írogatni.
Néhány szösszenet az elmúlt két hétből. Mondanám hogy a teljesség igénye nélkül, de ez volt minden.
Jelentkezőket kerestek nemzetközi vacsorára, ahol az országunkat kellene bemutatni. Gyorsan jelentkeztünk is, szuper kis országunk van, lehet szép képeket vetíteni, és ingyen vacsit kapunk. Az e-mail váltások alakalmával kiderült hogy egy templomi nőegylet vacsorájára várnak minket. Amiben bíztunk, hogy jó lesz a vacsora, mert templomokban eddig mindig finomat ettünk, és legalább nem a campuson leszünk. Nagyon aranyos öreg nénikék voltak, és odáig meg vissza voltak az előadásunktól, kábé mindenkinek volt valami köze az országhoz, vagy ismert valakit akinek van. A képeket imádták, a videó meg aztán szuper ötlet volt. Ja és azt hiszem hogy honvágy az, amikor a World of Potential videóra sírva fakadok. Ha valaki nem ismerné az alábbi linken megnézheti:
https://www.youtube.com/watch?v=Hmz8Ni9zO4M.
És határozottan szeretnék menni Pécsre lakatolni, érti aki érti :D
Nagyon finom volt a vacsora, ami magyaros volt. Hát nem mondom hogy az otthoni ízek egy az egyben, de tényleg nagyon nagyon finom volt, egy nagy adagot csomagoltak is nekünk, úgyhogy 2 napig azon éltünk. Lecsó is volt közte :D Harmadik templomi látogatásom volt egy hónapon belül.
A hét nem alakult zökkenőmentesen, egy szóváltásba vagy mibe (de semmiképpen sem vitába :) torkolló telefonbeszélgetés után jó ötletnek tűnt elmenni a lányokkal cipőt nezni, mert jön a hideg, és csak kis félcipőnk van, ami itteni esőben semmit nem érte :/ Szóval irány a megálló, bácsika csak fél óra késéssel, de jött is értünk, és elvitt minket valami boltba, olyasmi mint Debrecenben a Stop Shop. Ruhaboltba belépve kiderült, hogy a kínai dolgok ugyanannyiba kerülnek mint otthon, ha le van akciózva esetleg olcsóbb, a minőségibb, esetleg márkás ruhák ugyanolyan áron vannak. Nézegettünk, ami közben persze eszembe se jutott a már említett telefonbeszélgetés, Valaki meg pláne nem, rádöbbentem hogy a trapéznadrágok visszatérnek. Eddig is láttunk az egyetemen, de a zokni-papucs párosítás mellett fel sem tűnik, és a többi furcsaságok közé soroltam. De nem! Tényleg azzal vannak tele a polcok. Nagy nehezen sikerült "rendes" nadrágot találnom, a felpróbált 10-ből jó volt kettő. A nadrághosszt itt sem hagyják túl hosszúra, nem tudom miért spórolnak néhány centin, nekik nem azon múlik a haszon, az én boldogságom azon a délután pedig annyin múlt volna. De rájöttem hogy amerikai viszonylatban 5-ös a méretem, és találtam tehát 2 nadrágot, ami nem túl rövid, és hát na, még jól is áll :)
Cipő téren az a mackós csizma a menő. Felpróbáltam, tök kényelmes, meg puha, de olyan ormótlan lábam van benne, hogy borzalom. Amúgy sem kicsi, de abban a csizmában valami rettenet, mint egy jeti vagy mi, és mivel velúr még át is ázik, de a lányok hajthatatlanok voltak, mert hogy kényelmes, és nem megyünk annyit esőben hogy átázzon, szóval beszereztek 1-1 párat. Én még keresem a megfelelő cipőt. És természetesen itt sem gondolkoztam semmin és senkin...
Ma délután a tanárnő kerti bulijára voltunk hivatalosak, ahova vittünk virágot a házigazdának, teljesen el voltak olvadva hogy milyen aranyosak vagyunk :) Finom volt az ennivaló, láttunk embereket a fura egyetemistákon kívül, aki a tanárnő családja, meg szomszédja, meg kisgyerekek, de legalább emberek voltak, és jó volt kicsit beszélgetni a Kanawah folyó ökoszisztémájáról és nem csak a menzakaját fikázni. És jöttem a Marshallról is a másik 3 magyar embereke, akikkel részletes eszmecserét folytattunk, és meghalgattuk a beszámolójukat: 10 perc alatt gyalog bárhova eljutnak az egyetemről, tudnak menni kirándulgatni ide-oda, közel sincs annyi házijuk mint nekünk. És a helyi melegbár jó kis hely, és sokan járnak oda, csak a srácnak nem esett jól, hogy megpróbálták felszedni, de legalább kapott ingyen sört, mert meghívták. A mi legizgalmasabb történetünk meg a mókusok keresése, hát na, lehet hogy kicsit mellé választottunk, de nem rossz hely ez itt, nyugis, van idő tanulni, meditálni, átgondolni az életem, elkezdeni blogot írni :D
A hétvégén annyira jó volt, mert tudtam beszélni hugi kivételével mindenkivel. Alig hiszem el, hogy mind a hárman Debrecenben vagytok, elmentek a hugom szülinapjára, és én nem lehetek ott. Ez annyira rossz volt. Azon gondolkoztam fél délután, hogy mikor volt utoljára mikor négyen együtt csináltunk valamit, és nem jutott eszembe :S Várom az ötleteket... Van olyan, akiről a randija által többet tudok, mint tőle :D De legalább tudok, meg tudom hogy jól van. És nagyszülők is leültek skype elé, ami szerintem a nyolcadik világcsoda, és mama természetesen azon aggódik, hogy mit eszik a kisunokája. Kisöcsémnek meg köszönöm hogy megmutatta milyen zuhanyfüggöny lesz mostantól, nehogy megijjedjek decemberben a fürdőszobánktól :) Valakivel meg minden nap beszélek, és hát valószínűleg nem tudok újat mondani, mert tudja mi van velem. De a lényeg hogy beszéltem sok mindenkivel, hiányzik is mindenki, és hát nem nagyon tudom hogyan elterelni a figyelmem, csak a késő estig tartó tanulással.
Azért meg kell hogy mondjam, hogy nem mindenki olyan mufurc itt, mint gondoltam, mert kértünk egy kis segítséget a Professzortól, mondván hogy kicsit nehéz és sok amit csinálnunk kellene, és kaptunk telefonszámokat 1-2 diáktól, hogy hívjuk ha segítség kell és tanulhatunk együtt, szembe szomszéd focistákról azt hittem hogy csak ajtót csapkodni tudnak, de kiderült hogy egyiküknek megvannak a tavalyi tesztek, amit a rendelkezésünkre bocsátott, szóval azért vannak itt is egész aranyos emberkék.
Amblokk amúgy nem szeretem annyira az embereket, kicsit felszínesek, és a bájcsevelyen kívül nem tudok velük mit kezdeni. Fura mód, a külföldiek a legaranyosabbak, velük lehet beszélgetni, meg ebéd közben nem csak az aktuális menüt kivesézni, meg péntek este együtt filmezni.
Hát elvagyok mint befőtt :D Az aranyos akcentusommal, amit egy angol emberke mondott, és hát neki legalább nem volt fura amcsi akcentusa :D
Azért utalgatok furán emberekre, mármint az ismerőseimre, mert mivel nyilvános nem akartam keresztneveket sem írni, csak így meg fura, meg nehéz. Keresztnév alapján senkit nem azonosítanak be :D egymást meg ismeritek, szóval ha facebookon küldtök egy OK-ot, akkor keresztnéven emlegetek mindenkit. De álnevet is találhattok ki :D
