Mint a képekből látszik, pénteken gyönyörű időnk volt, kellemesen meleg, szép napsütéssel, másnapra is hasonlóban reménykedtünk.
De reggel felkelve rádöbbentünk, hogy még csak hasonló sem lesz, zuhogott az eső, fújt a szél, és nagyon hidegnek tűnt, szóval inkább lemondtunk a Pentagonról Józsi bácsival, mivel kívülről megnézni zuhogó esőben, gumicsizma nélkül nem volt kedvünk, és amúgy is láttuk este a kocsiból kivilágítva, Pentagonból elég volt annyi. Szabad nap lévén, gyors megbeszélés után, Szilvivel arra jutottunk, hogy nem csatlakozunk senkikhez, nem igazán tetszett egyik kis kétfős csoport ötlete sem, megyünk a magunk útján, felszerelkezve 3 féle térképpel, metrótérképpel, esőkabáttal.
A taktikánk az volt, hogy annyi múzeumot nézünk meg délután 5ig, amennyit bírunk, fontossági sorrendet felállítva, 5 után ebéd, majd esti városnézés.
Kezdtük a Botanikus Kerttel, aminek csak a belső részét néztük meg, és a külső negyedét, tekintve hogy olyan hideg volt, hogy nem bírtunk tovább kint maradni. Itt vagy egymillió képet készítettem, amit mindet meg fogok mutatni otthon Mamának. Ez az Egyesült Államok leghíresebb botanikus kertje, és hatalmas, meg nagyon régi, meg rengeteg növény van, és csudaszép. Nem meglepő módon az orchidea ház tetszett a legjobban, hihetetlen idilli volt, ahogy több száz orchidea nyílik körülöttünk, oda akár be is költöztem volna :) A dzsungel meg pont olyan volt, mint amilyennek a Dzsungel könyve alapján elképzeli az ember. A debreceni botanikus kert is szép, szóval egy hasonló, csak sokkal de sokkal nagyobb. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy a rózsák már elnyíltak, és az eső miatt még kedvünk sem volt kimenni a rózsakert maradványait megnézni.
A második múzeum az indián múzeum volt, ami már kívülről is egészen érdekes építészeti megoldás volt, bent meg szemünk-szánk tátva maradt. A kiállításon képeket habár lehetett csinálni, de mivel minden üveg mögött volt, nem nagyon látszott volna semmi. Egy sokszintes múzeumkomplexum színházteremmel, az amerikai őslakosok sok ismert és kevésbé ismert törzsének múltjának a bemutatásával és a jelen problémáival. Eredetileg nem akartunk sok időt rászánni, de órákat töltöttünk el nézelődéssel, a múzeumi boltban egy csomó pénzt elköltöttünk, és meg sokszor ennyit el tudtunk volna, kézzel készített mindenféle ékszerek, amulettek, játékok. Annyira jó volt, hogy amiket 13-14 évesen könyvekben olvastam, kicsit igazi képekben és tárgyakban is ott van előttem. 
Harmadik - és egyben utolsó - múzeum a National Gallery of Art volt, aminek egyik szintjét szépen nyugisan körbenéztük, Rembrandt, Da Vinci, William Turner, majd szembesültünk vele, hogy 25 perc van zárásig, és van még egy szint, amit még nem láttunk. Ezt végigfutottuk, majd elgondolkozva hogy ez a Degas szobor eredeti-e, mert elméletileg az a Musée d'Orsay-ban van, akkorát szédültem hogy csak na, és rájöttem, hogy délután 5 óra van, és reggel 9 óta nem ettünk semmit. Befejeztük hát a múzeumot, csukott szemmel átmentünk a múzeumbolton, ahol a szecessziós határidőnaplót, Klimt esernyőt, és Mucha naptárat szerettem volna, ha valaki legközelebb arra járna és karácsonyi ajándékon gondolkozna nekem :) Francia posztereket csak azért ne, mert Párizsba egyszer még úgyis visszamegyek és alkudok az utcai árusokkal, Van Gogh bögrém pedig már van :)
Elindultunk enni, és rádöbbentünk, hogy szinte minden be van zárva szombat délután 5kor, egyetlen helyet leszámítva, a McDonalds... Jobb híján besétáltunk, elmondtam szépen hogy mit szeretnék, salátát a változatosság kedvéért, mert ugye nem sok minden mást ehetek, majd Szilvi nyitotta a száját, hogy ő mit kérne, mire besétált egy rendőr és közölte hogy hagyjuk el az épületet, mert evakuálják. A mellettem lévő kislány sírva fakadt, hogy ő éhes, mondtam neki, hogy én is az vagyok, de gyorsan még kiadták a kaját, de Szilvit már nem szolgálták ki, és kikergettek minket, majonézet venni nem is volt időm. Vettünk Szilvinek Starbucksban szendvicset és felmentünk a szobánkba enni, gondoltuk hogy azt háta nem evakuálják, pedig 100 méterre volt a mekitől. A liftben lévő szórólapról megtudhattuk, hogy egy csikk okozta az tűzriadót, és elnézést kérnek, de ez egyben azt is jelenti, hogy jól működi a rendszerük. A szobába érve olyan éhesek voltunk, hogy nagyon gyorsan mindent megettünk, majd arra jutottunk, hogy az esti program előtt alszunk egy kicsit, majd eldöntjük pontosan mit is szeretnénk csinálni...
