Az ideérkezésünk óta eltelt 2 nap mint már említettem, nem zajlott eseménytelenül.
A reptéri "pick-up" után elhoztak minket a koliba, ahol ideadták a kulcsokat, majd miután éppen lepakoltunk, de csak ilyen bedobáltuk a bőröndöket értelemben, rögtön vittek minket egyetemi kártyát csináltatni, majd papírok egyeztetése, meg oltási papírok stb. Egy lélegzetvételnyi időnk nem volt, alvásról nem is beszélve.
A kolival kapcsolatban alapvetően jó, egy-két apróságot leszámítva: nem ebbe akartunk költözni :D ... Mikor reklamáltunk, hogy nem erről volt szó, mondták mosolyogva, hogy okés, holnapra megpróbálnak kitalálni valamit, majd mikor eljött a holnap, ismét mosolyogva (!) közölték, hogy sajnos nem tudnak mit tenni.
A nőről aki ezeket intézi néhány szót ejtenék: aki tudja milyen a BTK TO-n a néni, az képzelje el a fiatalabb, alacsonyabb, de ugyanolyan nagyseggű fapina verzióját. Aki nem tudja milyen is a TO-s nénink, az képzeljen el egy 30 éves banyát. Szóval hiába mondtuk neki, hogy azért nem a másik kolit választottuk, mert a weblap szerint ott nincs internet, és hogy ez a legdrágább hely ahova költöztethetett, és nincs rá pénzünk, és amúgy felesleges a nappali, mert úgyse tudjuk berendezni, egy konyha tűzhely nélkül pedig nevetséges, és nem is konyha, széttárta a karját mosolyogva, és közölte hogy hivatalosan szept. 26 után lehet reklamálni, érezzük kiváltságnak, hogy meghallgatott minket... Erről ennyit, majd reklamálunk. Megoldásként azt találtuk, hogy nálunk a konyhában van hűtő és mikró, Beánál a koliban egy konyha, és kevesebb kaját eszünk a menzán, és többet főzünk, ami azért nem lesz olyan egyszerű, de majd meglátjuk.
Evésről néhány szót. Hát nem mondom hogy ehetetlenül borzalmas, de azt sem hogy jó, inkább úgy elmegy. Éhes vagyok, és nem nagyon válogatós, meg lehet enni, vannak egész jó kaják is, de alapvetően nagyon más.
Műanyag tányérból eszünk (bár olyan mosogatós, vastag műanyag, de nem valami szép), zöld szalvétát használunk, kizárólag csak egyet (rá van írva, hogy védd a környezetet, ne használj sok szalvétát, majd csinálok képet).
Az első nap elmondtam, hogy ugye arról volt szó, hogy ha idejövök megbeszéljük mit ehetek, erre a "basszus elfelejtettük" fejet vágták, de beszéltem a konyhafőnökkel, aki mosolyogva közölte, hogy dehát látom én azt mit ehetek. Mondtam hogy azért ennyire nem egyszerű, és ha rosszat eszek az ebédlőbe fogok hányni, én szívesen leírom latinul, hogy ráguglizhasson. Ekkor mondta, hogy akkor megkérdezi és megnézi, és hát állítólag amin nem látszik, tényleg nincs benne. 2 napja eszek ilyen rendszer szerint, és még nem lett baj. Sütiket is kapnak, az kilőve, de a lányok arcát nézve mikor megkóstolták, nem nagyon bánom... Az ennivaló érdekes, úgy tűnik, hogy a són és a borson kívül nem ismernek más fűszert. Viszont miután kiszedték, mindenki szétsózza a tányérját. Azt beszéltük, hogy majd veszünk fűszereket, és visszük magunkkal a menzára, spice girls feelingben :D... A legdurvább dolog, amikor a cukros üdítőbe a nő még kristálycukrot tett, mondjuk látszott is az alakján.... Húst 2 nap alatt egyszer kaptunk, és vannak finom 100%-os rostos gyümölcslevek, a narancs kifejezetten nagyon jó, de szerintem azt csak én iszom :D A kávé borzalmas, olyan színe van, mint mikor mossuk el a kotygósat, és folyik belőle a barnás víz, és hát az íze sem jobb. Hatása meg kábé nulla, azt leszámítva hogy pisilni kell tőle.
Az egész napos fejtágítás után, este még irány a Walmart, mert ugye ágynemű és törölköző mégiscsak kellene, bár kaptunk kölcsön, de nem árt ha van saját. Amit tudni kell, hogy minden bolt a városon kívül helyezkedik el, de nem úgy, hogy a nagy áruházak szélén, kisebbek meg bent a központban is, mint otthon, itt teljesen külön a várostól, 15 perces autózás után lehet megközelíteni.
A Walmart 3szor akkora, mint a debreceni Tesco, sok minden van benne, igazából szinte mindent meg lehet találni, pont úgy, mint a Tescoban, csak sokkal nagyobb, és a választék jóval szűkebb. Elsőnek mikor szétnéztünk hanyatt estünk az áraktól, én kicsit kétségbe is, mert nem egészen erről volt szó, de a fáradtságon túllépve, kinyitottuk a szemünket, és rájöttünk az amcsi marketingre, vagyis szemmagasságba a drága dolgokat, alulra az olcsót. Miután ezt felfedeztük, korrekt összegből sikerült kihozni a bevásárlást, még egy Tescohoz képest is. Látogatásunk alkalmával a törölköző-ágynemű-fogkrém-sapon dolgokon túl nem jutottunk többre, mert így is eltévedtünk nem is egyszer, de a nélkülözhetetlen dolgokat sikerült beszerezni.
